Az ősi Rómában február 21-én emlékeztek halottaikra. A családi sírnál áldozatot mutattak be. Ovidius szerint az ünnepet maga Aeneas alapította édesapjának szelleme előtti tisztelgéseként. A mai Szicíliában a gyerekek halottak napján is ajándékot kapnak, éppúgy, mint december 6-án. Bretagne-ban vacsorát hagynak az asztalon a hazalátogató szellemeknek, Tirolban süteményt készítenek nekik, és melegen tartják számukra a szobát.
Távolabb Európától a szokások egészen mások. Mexikóban az azték kultúrából örökölt hagyományok a conquistadorok keresztény hitének elemeivel keveredve féktelen karneváli népünnepéllyé változtatták a halottakra való emlékezést. Día de los Muertos, Día de los Fieles Difuntos – többnapos harsány ünneplés. Sötétedés után a családok szeretteik sírjához látogatnak, fényképekkel, szentképekkel díszítik azt, gitároznak és énekelnek, sok-sok mécsest gyújtanak. Kicsi oltárt is emelnek, ahol megjelenítik a négy őselemet: a földet gyümölcsökkel, a szelet egy tálkában apró papírkadarabokkal, a vizet egy edénykébe teszik, a tűz a gyertyák lángjában lesz láthatóvá. Cukorkoponyát esznek, tequilát isznak, miközben mások ijesztő jelmezekben járják az utcát: Catrina, a csontváz, mindig kalapot visel és vigyorog szüntelen, Santa Muerte fején csuklya, kezében kasza…
Japán buddhista tradíciói szerint ünnepel. O-bon ünnepe három napig tart, Tokióban júliusban, az ország más részeiben pedig augusztusban. A családi sírokat ilyenkor rendbe teszik, halottaik szellemét tánccal köszöntik. Házaikat mécsesekkel, lámpákkal világítják ki, hogy a szellemek könnyen hazataláljanak. Az ünnep harmadik napján aztán az élők kötelessége biztosítani, hogy a holtak visszataláljanak a túlvilágra. Az evilágiak padlizsánból faragnak kis lovakat, melyeken a halottak hazanyargalhatnak, illetve apró hajócskákon lámpásokat, mécseseket bocsátanak vízre, hogy az imbolygó lángok utat mutassanak nekik…
Qingming a kínaik ünnepe; a szó jelentése: ‘sírsöprögető’, bár egyes vidékeken az ördög ünnepének is nevezik. Kínában a quingming a Hold állásától függően április 4-re vagy 5-re esik, és szorosan összefügg az újraébredő természet feletti örömmel. Általában ez idő tájt kezdik a földművelést is, így a mezőgazdaság is része az ünnepnek. A kínaiak ilyenkor fákat ültetnek, és a természetet járják, családtagjaikkal kirándulnak, sárkányt eregetnek. Szeretteik síremlékeit lesöprik, széppé varázsolják, ételeket tálalnak rá, gyertyát gyújtanak. A lángok tüzében pedig a speciálisan erre az alkalomra készített papírpénzt égetnek el…
Számtalan hagyomány és szokás… Kölcsönhatások és változások… Ha azonban jól figyelünk, felismerhetjük, hogy a világ minden táján családunk, szeretteink körében éljük meg a halottak napját vagy napjait, és mindenhol gyertya vagy mécses fénye űzi el a sötét félelmeket, és vezeti haza a visszalátogató szellemeket…