A tavaszi húsvétünnepnek jól körülhatárolható szimbólumrendszere van. A dekorációkban, a terített asztaloknál megjelennek a most nyíló tulipánok, nárciszok, az aranyvessző, a friss zöld színek, a festett és festetlen tojások, a kisbárányok, a nyuszik – és minden, ami ezekből az elemekből kombinálható. A templomokban a hagyományos húsvéti gyertya ég, mely nagy és oszlopszerű, fehér viaszgyertya, törzsén a kereszt, az alfa és az ómega jele, valamint 5 tömjénszem: a feltámadt Krisztus jelképe. Ezt a gyertyát a nagyszombati liturgián, az új tűzről gyújtják meg.
A húsvét előtti felkészülési idő alkalmas arra, hogy a magunk örömére, a gyerekeink szórakoztatására, esetleg valakinek ajándékba ötletes, kreatív díszeket készítsünk. A friss virágok illatát idéző poharas illatmécsesek húsvéti kollekciójának darabjai önmagukban is alkalmasak a dekorálásra, de ha a Tavaszi szellő vagy az Illatözön gyertyás ajándékcsomagok mellé a magunk készítette tárgyakból is teszünk, biztosan örömöt okozunk majd.
Mit készíthetünk néhány egyszerű alapanyag, eszköz és gyertya segítségével?
Szinte semmi különösebb tudást és felszerelést nem igényel, ha üres tojáshéjba magunk öntünk gyertyát – sokféleképpen kombinálható, mutatós asztaldísz lesz belőle. A megtisztított tojást törjük fel, és a fél héjakba rögzítsünk mécsesekből elcsent kis kanócokat. Olvasszunk meg egy használt gyertyát (ha színeset szeretnénk, dobjunk az edénybe egy darabka zsírkrétát is), majd a folyékony anyagot csepegtessük a kanóc köré a tojáshéjba. Várjuk meg, amíg megdermed, és kész! Az egyszerű megoldásban az a legizgalmasabb, hogy innentől kezdve szabadon variálhatjuk és használhatjuk. Szép lehet például, ha feltörés előtt a tojást kifestjük vagy színezzük. A kész tojáshéj-mécseseket aztán beletehetjük a konyhai lágytojás-tartóba, vagy ragaszthatunk nekik apró csirkelábakat, de akkor is hangulatos díszítőelemet kapunk, ha egy üres tojástartót fűvel, virágokkal bélelünk, és ebbe ültetjük a kis gyertyákat.
Az ünnepi készület elengedhetetlen része a tojások díszítése, főleg a lányos házaknál. A hagyományos tojásfestéshez pedig nélkülözhetetlen az olvasztott gyertya használata. Régi technika az írókával való viaszolás. A megtisztított (kifújt vagy keményre főtt) tojás felületére a hegyes kis íróka (hobbiboltokban kapható) segítségével mintákat rajzolunk az olvasztott viasszal. Az olvasztott gyertya anyaga a minta nyomán eltömíti a pórusokat, és biztosítja, hogy amikor a tojást a festőlébe eresztjük, ezeken a helyeken ne fogja meg a színezőanyag. Ha a tojásunk elérte a kellő árnyalatot, emeljük ki a a léből, szárítsuk meg, és távolítsuk el a viaszt – lehet óvatosan kaparni, hajszárító hője vagy gyertya lángja mellett leolvasztani. Legyen kéznél nálunk zsebkendő is, hogy a megolvadó viaszt felitassuk. Ha kész, töröljük át a tojást, és kis szalonnával zsírozzuk át, hogy fényes legyen!
A fenti írókás minta egyik elegáns változata, ha szép fehér héjú tojásra visszük fel a mintát az olvasztott viasszal, és a rajzokat aranyporral kenjük le. Ebben az esetben talán nincs is szükség a festésre, de, természetesen, azzal együtt is nagyon szép lehet a húsvéti kosárban, amit a locsolóknak kínálunk…