Sok szokásról legfeljebb már csak a néprajzi gyűjteményekben esik szó, és ha fel is lapozzuk ezeket, rá is csodálkozunk a babonás rítusok gazdagságára, gyaníthatóan elenyésző azoknak a száma, akik például, miután Luca-széket készítettek, arra állva igyekeznek felkutatni a boszorkányokat a templomban… Legerősebben talán az ételeink készítésében ragaszkodunk egy-egy családi vagy nemzeti hagyományhoz, sokszor azonban itt sem tudva, miért éppen azt az ételt fogyasztották az ünnepi asztalnál régen, és fogyasztják még ma is. Hányan sejtik ma a mézes-krémes vagy mézeskalács készítésekor, hogy a méz mágikus étel, és a néphit szerint a Boldogasszony szívéből származó, soha el nem pusztuló méhek ajándéka? Hogy a diós bejgliben, zserbóban a finom gyümölcs ősi Krisztus-jelkép, hiszen az éltető mag éppúgy rejtőzik csonthéjában, mint Krisztus tette a sziklasírban feltámadása előtt…
Mostanában leginkább azokat a mágikus babonákat tartjuk számon, amely a következő esztendő bőségét, gazdagságát hivatott biztosítani. Mákos guba a karácsonyi asztalra, pikkelyes hal vacsorára: mindkettő a jómódot jelentheti, ha eleget fogyasztunk belőle.
Pedig babonák ma is születnek, és sok olyan is van, amelyik modern napjainkban is helyet követelnek maguknak! Íme néhány jópofa, ma is élő, vagy modern szokás a nagyvilágból:
Venezuelában a karácsonyt megelőző héten, reggelente görkorcsolyával mennek az emberek a hajnali misére.
Több amerikai államban savanyú uborkával vagy azt formázó dísszel ékesítik a fenyőt, egy polgárháborús katonára emlékezve, akit az uborka mentett meg az éhenhalástól.
A szenteste az egyetlen alkalom az évben, amikor a grönlandi inuitok kiszolgálják a feleségeiket… Az egyetlen…
Az angol fagyöngy alatt elcsattantható csók hagyománya már az egész világon elterjedt.
A dánok úgy kívánnak boldog új esztendőt a szeretteiknek, hogy, lehetőleg minél nagyobb zajjal, cserepeket és edényeket törnek össze az ajtajaik előtt.
Olaszországban nem lencsét esznek újévkor a gazdagságért, hanem spagettit, makarónit a hosszú élet reményében.
A spanyolok az óév utolsó éjfélének óraütésekor minden kongatásra egy-egy szőlőszemet kapnak be, hogy a következő év minden hónapja bőséges legyen. Ha a szőlőszem savanyú, az a hónap ínségesebb lesz, és jaj annak, aki elfelejti ezt a babonát!
Argentínában december 31-én minden feleslegeset és már nem használt, ócska holmit kiszórnak az ablakon, hogy helyet készítsenek az újnak.
…vannak persze szinte mindenütt megtalálható hagyományok is. Ha a karácsony reggel meggyújtott gyertya egész nap nem alszik ki, mert vigyáznak a lángjára, az mindenhol szerencsét, örömet jelent, és a karácsony éjjelén kívánt kívánság bizonnyal teljesülni fog, akárhol kívánják is ezen a bolygón. A már meghalt szeretteink pedig mindenhol örülnek, ha rájuk gondolva terítéket készítünk számukra az ünnepi asztalon – ez így volt régen is, és így lesz még sokáig, bizonyosan…
A mecsesaruhaz.hu munkatársainak nevében kívánunk áldott, gyertyafényes karácsonyt mindenkinek.